Hévíz

Hévíz Zala vármegye keleti részén, Keszthely északnyugati szomszédságában, a megyeszékhely Zalaegerszegtől mindössze 35 km-re és Balatontól alig 10 km-re található.

A Hévízi tő fürdőhelyként történő szereplése a történelem előtti korokba nyúlik vissza. Gyógyító hatása már a rómaiak által is ismert volt, erre utalnak a búvárok által az 1980-as évek elején a tóból gyűjtött pénzérmék a tó környékén talált oltárkő is. A népvándorlás kori leletek is azt mutatják, hogy az erre megfordult germán és szláv népesség is használta a tavat. Hévíz írásos említése első alkalommal egy 1328-ból származó oklevélben történt.

Fürdővé válása a 18. század közepére tehető, amikor a forrás és környéke a Festetics család tulajdonába került, akik a fürdő létrehozásában fontos szerepet játszottak. A tó mellett egy fürdőtelepet hoztak létre, amit kezdetben elsősorban a helyi lakosság használt, de hamar híre ment a víz csodás hatásának és egyre többen érkeztek a gyógyulni vágyó betegek. A fürdőélet felvirágozása legfőképpen gróf Festetics Györgynek köszönhető.

A már működő fürdőt 1905-ben a Festetics család haszonbérbe adta Reischl Vencelnek keszthelyi sörgyárosnak, akinek az elképzelései nyomán 1904 és 1928 között nyerte el a mai formáját.

A Hévízi Állami Gyógyfürdőkórházat a második világháború után alapították meg. 1968-ban készült el a fedett fürdő, Magyarország akkori legmodernebb terápiacentruma, amely lehetővé tette az évszaktól független gyógyfürdőzést. Így Hévíz az ország legnagyobb és egyben a legjelentősebb gyógyító fürdőhelyévé vált, ahol elsősorban reumás és mozgásszervi megbetegedéseket gyógyítanak.

Hévíz 1992. május 1-én városi címet kapott. Az ország egyik méltán legszebb városa, amit mi sem mutat jobban, mint hogy 1997-ben a „Virágos Magyarországért” mozgalom első valamint 1998-ban az európai második díjakat hozhatta el.